Már megint esik az a fehér izé, de szerencsére a gazdi megoldotta, hogy ne fázzon a fenekem a házikómban. Mondjuk kaptam kerítést is a ház köré, ennek már nem örülök annyira...

A törpék meg valami emberfélét formáztak a hideg fehér izéből. Nem tudom mit akarnak vele, de ha majd nem látják, sárgára festem az oldalát. Bár a múltkor is elborult, annyira sárga lett. Biztos sárgaságot kapott.

 
Próbálkozik a törpe, hátha fel bír emelni. Szóltam neki, hogy óvatosan, mert baj lesz.

Baj lett. Én szóltam, most meg büdi van itt hátul. De úgy látom, a gazdi is próbálkozik az emelgetéssel - csak nehogy baj legyen...

Mint már említettem, előző életemben fóka lehettem - vagy a szüleim valamit titkolnak előttem :)

Néha ugyanis így tudok kinézni:

A gazdi azt mondta, hogy lassan kutyabaj helyett labdablog lesz a nevünk. Fogalmam sincs, miről beszél, de hát amúgy is én csak egy buta kutya vagyok (a gazdi szerint - szerintem meg ő a buta, állandóan érthetetlen dolgokról beszél, és még a szaga is olyan furcsa)

Na mindegy, az a lényeg, hogy most kifogott rajtam. Kaptam tőle egy ilyen sárga izét

ezt ni, amit a törpe dobál itt nekem

és azt mondta, hogy hajrá, élezzem a fogam, edzzem a rágóizmom (bezzeg rágót nem adott, pedig igen szépen néztem), és ha ezt a labdát is szétszedem, akkor traktorgumi lesz a következő ajándékom. Namármost én nagyon szeretnék egy traktorgumit, bár nem tudom miaz, de jól hangzik, és amúgy sincs még olyanom, szóval

tááámadááás!

bocsi gazdi, ez a lábad volt, a nagy izgalomban elnéztem (hát persze)

bakkecske-üzemmódban közelítem meg a célpontot - a lényeg a megtévesztés: ő is pattog, én is pattogok

Hiába ugrálsz...

Előző életemben fóka voltam, orromon egyensúlyozom, mielőtt szétharapom...

Elkaptam! Most már csak rohangálni van kedvem, a sok pattogás lefárasztott.

Asszem nem lesz traktorgumim. Ezt a labdát nem lehet szétrágni. Pedig erősen próbálkoztam.

Nembaj, jó lesz támasztónak.

Kaptam bőrlasztit a gazditól. Először hozzá sem mertem nyúlni.

 
A gazdi azt mondta, hogy ne harapjak nagyot bele...

Méghogy ééén, hát sosem szoktam én szétharapni semmit...

Vigyázz, támadni akar!

Megvédelek, gazdi!

A gazdi fogja a fejét. Nem értem, miért.

Láttad, gazdi? A labda meg akart támadni, de megvédtelek! Kérek jutalmat. Most.

Kaptam ajándékot.

 
Hö, hát ez meg mi?

Mindegy, mert elkapom.

Héé, hát ez gurul. Na nembaj, én gyorsabb vagyok.

Nyihihihaha ez jó játék!

Visszaviszem a gazdinak, mert ügyes-okos-jólnevelt malac vagyok.

Tessék, lehet megint elrúgni. Én meg majd visszahozom.

Lenyelem.Úúúúgyis lenyelem!!!

Na még pózolok egyet, aztán lehet leszállni a labdámról.

Hé haver, el a kezekkel a labdámtól!

Just do it.

Alvó Dinnye a cukiságon:

cukisag.blog.hu/2009/05/27/diego_elfaradt_lehevert_villantott 

A gazdi meglátogatta Dodót.

Hát, hogy ez a kis dilis hogy megnőtt...

Már nagyobb, mint én.

Ekkora volt, amikor hozzám költözött.

A feje belefért volna a számba.

 
Most meg akkora nagy lett a feje, hogy elbújhatok mellette.

Ja, és kapott egy bőrlabdát is. HAHÓ! ÉN IS KÉREK EGYET! 

 
A gazdi savanyú arccal figyelte, amint kivégzem az új játékom.

Legközelebb bőr focilabdát kérek. Az legalább finom.

 
Elaludtam az árnyékban

A gazdi röhögésére ébredtem

Az amstaff veszélyes, vérengző vadállat, harcikutya, meg különben is putbill, csak máshogy hívják.

veszélyes

vérengző

harcikutya

putbill

A gazdi kijött hozzám, és volt valami színes furcsaság a kezében.

 
Miazott? MIAZOTTT???? ADDIDE!!!!!!!

Hát, először nem tudtam, mit is kellene csinálni vele.

Rájöttem.

Már megint egy tök jó játék.

Lehet vele ész nélkül rohangálni

És lehet rágcsálni is.

Már megint jó meleg ez a fényes izé ott fent,

én meg teljes erőbedobással fotoszintetizálok.

Elég fárasztó a sok napozás.

Horpasztásilag is ott vagyok a topon.
 

Ma reggel, amikor előbotorkáltam a házamból, majdnem visszaszaladtam, olyan hideg volt.

Áááááh, erre kell felkelnem..

Olyan álmos vagyok még...

Még fel sem keltem teljesen, de a gazdi már leültet, és hova? Igen, a hóba.

Hopp, mi az ott a kezedben? A kék "labda"? IGEEEN!

Megölöm a labdát.

Hamm 

Boldogan trapplok a hóban, már egyáltalán nem vagyok álmos

Féknyom 

Tiszta hó lett az orrom

Közben megjött a nap is, szóval leültem melegedni, és vártam, hogy elolvadjon a hó a fejemről (is)

 Őrzöm.

Őket is.

Őrmester

Amikor a gazdi kijön hozzám a házból, akkor két dolog történik általában:

Hol a kajám? Éhes vagyok! (ez mindig igaz rám)

vagypedig:

Hol a labdám? Jáccani akarok!

A gazdi egy ilyen kék akármit szokott dobálni, amit ő labdának hív, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak addig a percig volt labda formája, amíg a számba nem vettem. Nem bírta sokáig.

Szóval a gazdi dobálja, én meg visszahozom neki

már amikor, mert legtöbbször inkább elszaladok mellette, és viszem egy nyugodt helyre, rágcsálni...

Ha épp nincs kedvem rágcsálni, akkor átveszem a labda szerepét, és pattogok

kicselezem a gazdit

és mégiscsak elviszem egy kör rágcsálásra ezt az izét a számban.

Fincsi volt, de most már jöhet valami rendes kaja is...

 Alig egy hónapja még odafagyott a fenekem a földhöz, ha le akartam ülni, most pedig már csak a napszemüveg hiányzik.

Fotoszintetizálok.

Esett a hó.

Fázik a lábam tőle.

Beleesik a szemembe.

Ráadásul majdnem a nyakamig ér. Ha a gazdi nem tapossa ki nekem az utat, akkor elakadok benne.

A gazdi kiszabadított a hó fogságából, és lekefélte a havat a buksimról.

A lábtörlő bátor őre.

Kint nagyon hideg van, ezért néha betoljuk az orrunkat az előszobába, a gazdi nagy örömére.

Az ott ehető a kezedben, gazdi?

Dinnye, te meg minek örülsz? Még nem kaptuk meg a karácsonyi ajándékcsontot...


Beee, tutira virgácsot kapsz majd!
(Hogy lehet egy kutyának ekkora nyelve?)

Én olyan aranyos vagyok, biztos nem virgácsot kapok...

Ez nem igazság, nem kaptunk semmit...