Kutyabaj

Röff. Don Diego de la Dinnye jelentkezik.Én lenni amerikai staffordshire terrier. Lenni okos, szép satöbbi. De ezt majd mindenki úgyis meglátja az itt található képekből.

Legutóbbi beleugatás

  • Kozika: @ICS_Kata: Köszönöm a szőrös nevében is :) a gyerekek is imádják, ha vigyorog, amit elég sokszor s... (2010.04.23. 20:27) Ó, ember...
  • ICS_Kata: Gyönyörűséges kutyus! Tetszik a mosolya. :) (2010.04.23. 20:18) Ó, ember...
  • don Diego de la Dinnye: Köszi, utánanézek! Bár időhiány miatt nincs túl sok bejegyzés mostanában (2010.04.20. 19:58) Ó, ember...
  • Kishold: Nagyon kellemes a blogod olvasni! Biztosan versenyeztetned kellene a www.blogverseny.info oldalon ... (2010.04.20. 15:09) Ó, ember...
  • Kozika: köszi! valóban gyönyörű! (2009.07.26. 22:35) Erőemelő
  • Utolsó 20

Tappancsnyom

ani (1) archie (1) autó (2) barnie (6) bence (1) boci (5) bolhás (8) csibész (4) csont (1) dilidodó (20) foltos (3) gyalog galopp (2) gyerkőc (4) hellókarácsony (1) (1) houdini (6) jenny (4) kép (108) képregény (1) kert (6) kiképzés (17) kötél (3) kullancs (1) kutya (114) labda (6) lizzie (1) malacka (61) minimalac (11) nyár (1) pici (5) politikus (1) röné (1) rongy (3) séta (3) szultán (1) tibi (1) video (11) víz (1) zokni (4)

Hát ez meg milyen állat lehet?

2008.04.25. 10:02 | Kozika | Szólj hozzá!

Címkék: kép kutya malacka rongy gyalog galopp

Nehéz eldönteni:


most akkor veréb izé véreb?


vérmalac?



vérbakkecske?

Nem, ez egy vérnyúl.
Hogy megértse mindenki, milyen veszélyes is a vérnyúl, jöjjön egy dokumentált eset a középkorból:

"Arthur nem értette a dolgot:
- A... nyúlon túl?
- Nem, a nyúl az.
- Aahh! - állt fel dühösen a király. - Vén, hülye buzeráns!
- Mi?
- Hiába izgattál fel!
- Ez nem közönséges nyúl - mutatott a jószágra Tim.
- Aahh! - emelte az égre tekintetét a király.
- Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál...
- Seggfej - szólt egy hang a csapatból.
- Berittyentettem - jegyezte meg halkan Sir Robin.
- Vigyázz, csak vigyázz! - emelte fel a hangját a varázsló - Ez a nyúl halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
- Fulladj bele! - reagált Lancelot vagy Galahad; nem tudni, mert nagyon elbújt a többiek között.
- Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! - válaszolt a mágus.
- Engem? - lepődött meg az iménti lovag.
- Te aztán jól kibabráltál velünk - csóválta a fejét Robin.
- Én mondtam előre - próbálkozott Tim.
- Mit csinál: lerágja a seggünket? - gúnyolódott Sir Robin. - Ekkora éles fogai vannak - mutatta megint az ujjaival hadonászva - És akkorát ugrik, mint egy... nézd a lábát, mekkora!

- Na menj, fiam - intett Arthur egyik vitézének, megelégelve a meddő diskurzust - Csapd le a fejét!
- Máris, Uram, egy pillanat - indult a lovag - Egy nyúlpörkölt rendel!
- Nézd! - intett a varázsló elégedetten egy pillanat múlva: az elbizakodott lovag leeresztett karddal lépett a nyúl felé... csak egy villanás volt... a nyúl nekiugrott a torkának és leharapta a fejét. A lovag véres teste élettelenül hanyatlott a földön heverő komplett csontvázak közé.
- A szakramentumát! - tátotta el a száját az előbb még oly magabiztos király. Lovagjai is közelebb húzódtak hozzá.
- Én mondtam előre - nézett mindentudóan Arthurra a varázsló.
- Megint beszartam - jegyezte még valahonnan hátulról Robin.
- Én mondtam. De hallgattatok ti rám? Dehogy hallgattatok, nagyokosok. "Ártalmatlan kis nyuszika" - mondtátok ti, de így van ez mindig. Én mindenkit figyelmeztetek és senki sem...
- Fogd már be a szád! - unta meg Arthur, majd a többieknek: - Rohaam!
A nyúl iszonyatos rendet vágott közöttük, amint kétségbeesett kardcsapásokkal igyekeztek megállítani szemmel szinte követhetetlen cikázását torkok és karok; mellkasok és lábikrák között.
Egymás után dőltek a földre a Kerekasztal kipróbált lovagjai.
- Fussunk! - kiáltott végül Arthur, megelégelve a vérontást.
- Menjünk innen! - jajdultak a többiek és riadt futásnak eredtek. A kráter peremén, a fenevadtól biztos távolságban volt csak merszük meglassítani lépteiket. Robin ledobta pajzsát és a földre omlott. A varázsló kárörvendő arccal fogadta őket:
- Hát megmondtam előre...
A bestia közben elégedetten megrázta magát, s megint visszavedlett képre jámbor rágcsálóvá.
- Jaj! - tapasztották sebeikre kezüket a derék lovagok.
- Állj! - próbált rendet teremteni a király. - A veszteségünk?
- Galahad.
- Hector - folytatta Sir Galahad, akiről ezzel kiderült, hogy mégsem maradt holtan a csatamezőn.
- És Bors: öt ember - összegezte a király.
- Három; Uram - javította ki Galahad.
- Jó, akkor három, de még így se kockáztassunk meg több frontális támadást.
- Próbáljuk meg átverni azzal - javasolta a közben magához tért Robin - hogy még messzebb futunk; jó?
- Te hallgass és válts gatyát! - ripakodott rá ura és parancsolója.
- Jó.
- Kezdjük csúfolni - állt elő egy újabb tervvel Sir Galahad - Hátha úgy feldühödik, hogy valami hibát követ el.
- Teszem azt?
- Hát... hmm...
- Íj van nálunk? - kérdezte Lancelot.
- Nincs.
- De a Szent Kézigránát itt van! - ujjongott fel ismét Lancelot.
- Az ám, tényleg, az Antiochiai Szent Kézigránát! - derült fel Arthur király ábrázata - Ménár atya az őrizője e kegyes ereklyének. Ménár atya: hozzátok a Szent Kézigránátot!"

De ez már egy másik történet...

A bejegyzés trackback címe:

https://kutyabaj.blog.hu/api/trackback/id/tr83438281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.