Kutyabaj

Röff. Don Diego de la Dinnye jelentkezik.Én lenni amerikai staffordshire terrier. Lenni okos, szép satöbbi. De ezt majd mindenki úgyis meglátja az itt található képekből.

Legutóbbi beleugatás

  • Kozika: @ICS_Kata: Köszönöm a szőrös nevében is :) a gyerekek is imádják, ha vigyorog, amit elég sokszor s... (2010.04.23. 20:27) Ó, ember...
  • ICS_Kata: Gyönyörűséges kutyus! Tetszik a mosolya. :) (2010.04.23. 20:18) Ó, ember...
  • don Diego de la Dinnye: Köszi, utánanézek! Bár időhiány miatt nincs túl sok bejegyzés mostanában (2010.04.20. 19:58) Ó, ember...
  • Kishold: Nagyon kellemes a blogod olvasni! Biztosan versenyeztetned kellene a www.blogverseny.info oldalon ... (2010.04.20. 15:09) Ó, ember...
  • Kozika: köszi! valóban gyönyörű! (2009.07.26. 22:35) Erőemelő
  • Utolsó 20

Tappancsnyom

ani (1) archie (1) autó (2) barnie (6) bence (1) boci (5) bolhás (8) csibész (4) csont (1) dilidodó (20) foltos (3) gyalog galopp (2) gyerkőc (4) hellókarácsony (1) (1) houdini (6) jenny (4) kép (108) képregény (1) kert (6) kiképzés (17) kötél (3) kullancs (1) kutya (114) labda (6) lizzie (1) malacka (61) minimalac (11) nyár (1) pici (5) politikus (1) röné (1) rongy (3) séta (3) szultán (1) tibi (1) video (11) víz (1) zokni (4)

Ismét kiképzésen

2008.05.01. 11:48 | don Diego de la Dinnye | 4 komment

Címkék: kép kutya kiképzés

Hétvégén ismét elmentem (na jó, elmentünk, mert vittem a gazdit is) kiképzésre.

A gazdi nagy megelégedésére jól viselkedtem, és a feladatok is mentek gond nélkül. De én csak vigyorgok, mert próbálná meg jutalomfalat nélkül...

Itt úgy csinálok, mint egy engedelmes, jó kutya... a gazdi arca azonban elárulja, hogy valóban csak úgy csinálok.

Na ugye. A gazdi azt mondta: ülj. Tudok én viselkedni... ha akarok.


Erősen koncentrálok arra, amit a kiképző mond. A gazdi a nőnemű kisgazdira koncentrál, aki épp a villogó izével takarja el az arcát.


A gazdi a zsebében turkál, ami nekem csak jó, ugyanis ott tartja a virslit. Egyszer majd, ha nem figyel, elviszem sétálni a nadrágját. Ettől a  gondolattól egyből jó kedvem támadt, ami látszik is a vigyoromból.



Mitnézel?



Voltak kollégák is az iskolában. Ez a kis tacsi meglepően okos volt, pedig most járt itt először.



Ők sokat ugattak. Engem a gazdi néhány fájdalmas mozdulattal leszoktatott róla, mostanában csak nyüszögök.


A kis "dzsekk" úgy vezeti le hihetetlen mennyiségű energiáját, hogy ül.


Nem sikerült levezetni. Aggyadmá, idevele azonnal!



Ő meg olyan volt, mint egy kisgyerek. Biztos jót tudnánk játszani, de nem engedték.


A kiképző engem képez, a gazdi meg tanulja a módszert.


Hogy? Mi? Ülj? Oké, csak add a kaját.


Csak engedne már el a gazdi, hadd szaladgáljak egy kicsit.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutyabaj.blog.hu/api/trackback/id/tr16446882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csippi 2008.05.02. 20:07:32

Látom egy kis jutalomért ő is mindenre képes.

Kozika · http://www.k-1.hu 2008.05.02. 22:17:46

Az a baj, hogy sokszor csak a jutalomkajáért dolgozik... főleg a fekszik-nél, csak ha kaja van nálam, akkor csinálja, és egyből fel is áll.
De most mutattak egy jó megoldást rá, holnap szerintem főleg csak ezt fogom gyakorolni vele.

csippi 2008.05.03. 06:20:05

Vele ugyanez a szitu.Az ül,a marad,oké,de a fekszik valamiért,nem megy.Hiába a jutalom.

Kozika · http://www.k-1.hu 2008.05.03. 09:24:00

Nálunk az a gond, hogy szépen lefekszik, de amint megkapja a jutalomfalatot, azonnal felül, vagy megy a kezem után, mert tudja, hogy onnan jön a kaja. Azt tanácsolták, hogy ne adjam oda rögtön a kaját, hanem tartsam zárva az öklöm. Ilyenkor nem ugrik fel, mert még nem kapta meg a jutalmat. Egy ideig próbálkozik a kezem nyalogatásával, ekkor az orrára koppintok, majd amikor már nem érdekli a kezem, hanem rám figyel, akkor kapja meg a virslit.