Itt a tavasz, a gazdi egyre többet visz sétálni. Bár a kert is elég nagy, de a kerten kívül annyi érdekes dolog van, hogy egyszerűen nem tudom megunni!
Szépen megnőttem, ugye?
Mivel előfordul, hogy séta közben a gazdi nem arra akar menni, amerre én, egész könnyen tudom így magam után húzni anélkül, hogy fulladoznék. Buta gazdi, hát nem érzed ezeket a szagokat, amik erről jönnek? Miért akarsz te amarra menni?
A kerttől nem messze van egy hely, ami tele van furcsa építményekkel, és árkokkal. A gazdi kedvenc játéka, hogy elbújik, és nekem meg kell találnom.
Ez nem szokott túl nagy kihívást jelenteni, hacsak nem bújik bele egy árokba, de mivel az orrom tökéletes, hamar megtalálom így is. Kicsit gyermeteg játék, de hát a gazdi annyira örül neki, így én is úgy csinálok, mintha vigyorognék.
Árokugrás bakkecske módra
Legnagyobb örömömre a szomszédban lakik egy sztafi kislány, akivel az első találkozás óta nagyon jóban vagyok.
Nem tudom, mi történt velem, de akárhányszor meglátom, hatalmas késztetést érzek, hogy odarohanjak hozzá, szagolgassam itt-ott, játsszak vele.
Amikor el kell válni, a gazdi szinte elhúz tőle, mert én magamtól ugyan ott nem hagynám! A gazdi azt mondja, hogy óvatosan bánjak Jenny-vel (így hívják a lányt), mert már terhes egy másik kutyától. Ez nem tudom mit jelent, én továbbra is kíváncsi vagyok rá. Azt is mondja a gazdi, hogy ő a nagynéném, az apukám testvére. Na és? Bolondok az emberek.
Legutóbbi beleugatás