Nézzük csak, milyen voltam tavaly augusztus környékén:
Most a gazdinak nehezére esne így felemelni - bár ki tudja, amilyen szép nagy darab ő is...
Ártatlanul bámultam bele a fényképezőbe - ekkor a fülemet legfeljebb csak a szél borzolgatta...
Most pedig a szél is félve fúj, ha csúnyán nézek rá.
Pedig nem vagyok én olyan vad. Csak ilyen vad kinézetem van, egyébként egy jámbor kistehén vagyok én.
Nézd, mosolygok.
Ugye, hogy nem vagyok én olyan ijesztő!
Volt az orromon egy fehér csík.
Naaa, semmi olyanra nem kell gondolni. Az orromon volt, nem az orrom előtt.
Mára ez a csík majdnem eltűnt. És a fejem is hozzánőtt a fülem méretéhez.
Mindent egybevéve, elég szépen megnőttem.
A kíváncsiságom viszont a régi maradt.
Bármi történik az udvaron (az ÉN udvaromon!), azonnal ott vagyok.
A gazdi szerint néha úgy nézek ki, mint egy kisoroszlán.
Nem tudom, miaza oroszlán.
Legutóbbi beleugatás