Szóval, kaptam egy csontot. Ez nálam általában fél napos elfoglaltságot jelent, ugyanis nagyon szeretek dicsekedni a szomszédban lakó kollégáknak. A számban a csonttal fel-alá rohangálok, keresem a helyet, ahol nyugodtan rágcsálhatom.

A rágcsa után ismét vad rohangálásba kezdek, ugyanis ez a legjobb módja annak, hogy megtaláljam a megfelelő helyet a csont elásására. Fél óra rohangálás, nyolc lyuk szigorúan csak KIkaparása után megtalálom a megfelelő helyet. Elásom, majd mivel nem érzem biztonságban, fél óra múlva kiásom, és miután a teljes őrületbe kergettem a szomszéd kutyákat (ugyanis a kerítés mellett a legjobb szaladgálni a csonttal a számban), megkeresem a nekem legjobb helyet: a szemétdombot. Ott esik igazán jól rágcsálni a csontot. De ezt nyilván mindenki tudja.

A gazdi ilyenkor előjön, én viszont vidáman vigyorogva, a csonttal a számban elfutok előle. Háhá, ezt már nekem adtad, én ugyan vissza nem adom! Találj magadnak más rágcsálni valót!

A szemétdomb úgy lett, hogy a gazdi összekaparta egy helyre a lehullott faágakat, lekaszált füvet, egyéb gyomokat "na ezt majd jól elégetem" felkiáltással. Én azonban az első este átalakítottam a nekem megfelelő formára (gy. k. széttúrtam). Na ott aztán rágcsálhatok a kedvemre. Kényelmes. Finom. Nyami! Jó étvágyat mindenkinek.