"- Az ám, tényleg, az Antiochiai Szent Kézigránát! - derült fel Arthur király ábrázata - Ménár atya az őrizője e kegyes ereklyének. Ménár atya: hozzátok a Szent Kézigránátot!
A baldachinos szekeret még azelőtt szerezték be, hogy Tim varázslóval találkoztak volna. Most arról emelt le egy pap egy csekély méretű ládikát; átadta Ménár atyának, aki az előbbi kíséretében és egy füstölőt lóbáló barát által felvezetve leereszkedett a dombról és odalépett az Arthurt körülálló lovagokhoz, akik részéről áhítatos csend kísérte lépteit, s csak az egyházi gregorián szólt diszkrét aláfestés gyanánt:

"Ie lesu Domine
Dona eis Requiem"

Az atya Sir Bedevir kezébe helyezte az ereklyetartót és felnyitotta a fedelét: vörös bársonyon hevert a szent hadiszerszám, s gömbölyűen mosolygott Arthurra, aki pillanatnyi megilletődöttség után nyúlt érte.

- Hogy az a szent... - forgatta tanácstalanul a kezében - Hogy működik ez?
- Nem tudom, Felség - rázta meg a fejét Bedevir.
- Nézd meg a Fegyverek Könyvében! - intett a király a szemével Ménár atya felé.
- Fegyverek Könyve, második fejezet 9-21-ig - citálta az atya, miközben a ministránsfiú kikereste a Szent Könyvből az idevágó passzust és fennhangon olvasni kezdte:
- S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot és mondó: "Ó, Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben. " És elégedett vala az Úr és ők lakmározónak bárányt és lajhárt és málét és sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket... és szó...
- A lényegre; testvérem! - intett türelmetlenül Ménár atya.
A lovagok lehajtották fejüket, úgy hallgatták a szent szózatot:
- És szólt az Úr, mondván: "Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután. számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki - mivel nem kedves nekem - megdöglend. "
- Ámen! - emelték fel egyszerre tekintetüket a lovagok.
- Ámen! - helyeselt a király is, majd kirántotta a biztosítószeget - Rajta: egy, kettő, öt!
- Három, Uram! - sietett kijavítani a mellette álló Sir Galahad.
- Három! - hajította el a labdacsot Arthur, s ezután minden úgy történt, ahogy az a Szent Könyvben meg vagyon írva, s ezzel szabaddá vált az út Kerbenog barlangjához."

A vérnyúl kinyúl.

A vérnyúl alulnézetből.
A fogai most nem véresek.


"Visszatérek"