Gépkocsiba beee, ablakot leee, nyelvet kiii...


Mostanában egyre többet ülök be a zöld füsteregetőbe.


Régebben a gazdi mindig felemelt, úgy rakott be a helyemre, de miután rájöttem, hogy a zötykölődés után általában jó dolgok következnek (úgymint séta, iskola), azóta szívesebben ugrok be magamtól is. A gazdi ennek nagyon örül.


Annak már nem, hogy kifele is magamtól ugrok, úgyhogy a kiszállás így történik:
gazdi megnyomja a nyitó gombot, kezét bedugja a résnyire nyitott ajtón, megfogja a nyakörvem, és úgy nyitja fel az ajtót. Közben általában jól le is fejeli azt.
Én meg csak vigyorgok.



Eleinte a gazdi csak kapkodta a fejét, mert minden kanyarban nagy koppanások-dübbenések hallatszottak. Igen, én voltam. Mostanában már megtanultam egyensúlyozni.


Kukucs.


Csííz.