Szürke, esős napok, hideg. Hová lett a jó kis meleg?

Azok a szép napsütéses délutánok, amikor így lehetett aludni...

Most egész nap a házunkban kuksolunk, és hallgatjuk, ahogy az eső dobol a fejünk felett. Néha eláll, olyankor kijövünk egy kicsit megmozgatni elgémberedett lábainkat.

A gazdi eldobja a kötelet, Dinnye pedig olyan gyorsan szalad utána, hogy én még nem bírom a kis lábaimmal követni.

Úgyis elveszem!

Viszont ha elköveti azt a hibát, hogy közel szalad hozzám, azonnal nekiugrok, és morogva kicibálom a szájából.

Na ez után már rohanhatsz, barátom!

I.J.-üzemmód Diegonál. Így Jártál.

Az ÉN KÖTELEM.

Nem adom. Enyém.

Boldogan szaladgálok a kötéllel a számban, közben pedig akkorákat szuszogok, hogy a szomszéd háztetőről a galambok ijedten repülnek el.

Néha megállok, és megpróbálom megölni a kötelet. Nem megy.
Még...

Hörr.

 

Vérnyúl-utánpótlás jelen.

Mitnézel???