Ezek a kismalacok már majdnem akkorák, mint a tacskók. Sok eső esett, biztos azért nőnek ennyire gyorsan.
Gluggy.


Ez most csivava vagy vérmalac-növendék?


"Tessékszíveslenni örökbefogadni"-tekintet

Hát ezek már született gyilkosok...
Mózes bemutatja a tipikus kiskutya-futást, amikor a saját lábában hasraesik...

Na jó, nem húztak, megyek én magamtól is.

Ezek tutira rokonok.

Egy tálból cseresznyéznek kajálnak


Az összes az enyém!


Megöllek, labda! Ha nem most, akkor majd később.


A lépcső sem akadály.


Meghódítva.

Ha a gazdi szépen kér, akkor ott maradok, ahova leültetett.



Jó messzire elmegy, de ha visszajön, akkor kapok virslit. Csak ezért csinálom. Nyami.

Persze kiképzés vége mindig ez:

Elájulok.

A kiképzés végén szokott sor kerülni az ugrálásra. Néha elég fáradt vagyok hozzá, de azért néhányszor átugrom, hadd vigyorogjon a gazdi.


Hopp.


Hoppszi.


Hopplá.


Hopp, ez most nem jött össze.


És az artista egy lábon egyensúlyozik.

A minimalacok alvásológiai bemutatót tartanak.

Tegnap volt a névnapja.
Mai találós kérdés: hogy hívják?

A minimalacok első napja a szabadban.
Egy kupac kopasz kukac


Szerencse, hogy lefogtál, különben megöltem volna a lábtörlőt! Hörr.

Nenézzé'!

Egy kicsit melegem volt, szóval úgy döntöttem, lehűtöm magam

Ezt úgy lehet a legegyszerűbben, hogy ások egy lyukat.


Nem kicsit, hanem olyan emberes kutyás méretűt.


Gazdi örült nekem. Azt mondta, az a szerencsém, hogy még nincs befüvezve a kert. Ő mondta így, nem én találtam ki. Hülye kábítós.

Kinyílt a szemük.


A képen Diegomalac reménybeli társa látható.


Nézd az ujjatlan kesztyűjét. Lábtyű vagy mi.

Tengerimalac-álruhában.

Ezekkel a dolgokkal már nem állok hadilábon:

Ülök, néha szépen, párhuzamosan,


néha összevissza, ahogy le tudom rakni a kis fenekem.


Feküdni is tudok, bár nem túl sokáig,

és jó lenne, ha kaját is kapnék érte.


A láb melletti séta is elég jól megy,


csak néha kalandozik el a figyelmem.


A gazdi azt szeretné, ha mindig így figyelnék rá. Hát persze, álmodj csak.


Ja, és inni is tudok jól.

A kiképzésen van két testvér.



Először majdnem becsokiztam, mikor megláttam őket, kétszer akkorák, mint én. De aztán győzött az ösztön, és mentem volna játszani. A gonosz gazdi meg nem engedte.
Ezért úgy döntöttem, hogy leharapom a kezét.


Ő se mehet játszani, ezért szomorú.

Ma megint elviszem a gazdit kiképzésre. Ennek már előre örülök.



csak ez az autózás ne lenne olyan unalmas, mindig akkorákat ásítok, hogy a gazdi egyébként nem kicsi feje beleférne a számba...

A gazdi úgy gondolta, kihasználja a szép, napos időjárást, és elvisz világot látni.

A póráz nélküli rohangálás kimaradt sajnos.

Vigyázz, orrbanyallak.

Orrnyalás letudva.

Hétvégén ismét elmentem (na jó, elmentünk, mert vittem a gazdit is) kiképzésre.

A gazdi nagy megelégedésére jól viselkedtem, és a feladatok is mentek gond nélkül. De én csak vigyorgok, mert próbálná meg jutalomfalat nélkül...

Itt úgy csinálok, mint egy engedelmes, jó kutya... a gazdi arca azonban elárulja, hogy valóban csak úgy csinálok.

Na ugye. A gazdi azt mondta: ülj. Tudok én viselkedni... ha akarok.


Erősen koncentrálok arra, amit a kiképző mond. A gazdi a nőnemű kisgazdira koncentrál, aki épp a villogó izével takarja el az arcát.


A gazdi a zsebében turkál, ami nekem csak jó, ugyanis ott tartja a virslit. Egyszer majd, ha nem figyel, elviszem sétálni a nadrágját. Ettől a  gondolattól egyből jó kedvem támadt, ami látszik is a vigyoromból.



Mitnézel?



Voltak kollégák is az iskolában. Ez a kis tacsi meglepően okos volt, pedig most járt itt először.



Ők sokat ugattak. Engem a gazdi néhány fájdalmas mozdulattal leszoktatott róla, mostanában csak nyüszögök.


A kis "dzsekk" úgy vezeti le hihetetlen mennyiségű energiáját, hogy ül.


Nem sikerült levezetni. Aggyadmá, idevele azonnal!



Ő meg olyan volt, mint egy kisgyerek. Biztos jót tudnánk játszani, de nem engedték.


A kiképző engem képez, a gazdi meg tanulja a módszert.


Hogy? Mi? Ülj? Oké, csak add a kaját.


Csak engedne már el a gazdi, hadd szaladgáljak egy kicsit.

Egyik este a szokásos munka után

(ÜLJ,


FEKSZIK,


HOZZÁM...
ehh de uncsi már, de a jutalom kaja azért jól esik) a gazdi valami furcsa dologgal a kezében jelent meg.


És igen, megkaptam életem legjobb játékát: egy kötelet.
A kötél sok mindenre jó:

lehet rángatni a gazdi kezéből kifele,


lehet csimpaszkodni rajta (a gazdi itt nagyon féltette az ujját, de hiába, most nem haraptam rá),


lehet vele ész nélkül rohangálni,


lehet rázni,


és legfőképpen lehet rágcsálni!


Multifunkciós játék. Alig akartam elengedni. Nem értem, miért nem hagyják itt nekem egész napra. Nem enném meg (nagyon). Köszi gazdi!