A gazdi nagy megelégedésére jól viselkedtem, és a feladatok is mentek gond nélkül. De én csak vigyorgok, mert próbálná meg jutalomfalat nélkül...
Itt úgy csinálok, mint egy engedelmes, jó kutya... a gazdi arca azonban elárulja, hogy valóban csak úgy csinálok.
Na ugye. A gazdi azt mondta: ülj. Tudok én viselkedni... ha akarok.
Erősen koncentrálok arra, amit a kiképző mond. A gazdi a nőnemű kisgazdira koncentrál, aki épp a villogó izével takarja el az arcát.
A gazdi a zsebében turkál, ami nekem csak jó, ugyanis ott tartja a virslit. Egyszer majd, ha nem figyel, elviszem sétálni a nadrágját. Ettől a gondolattól egyből jó kedvem támadt, ami látszik is a vigyoromból.
Mitnézel?
Voltak kollégák is az iskolában. Ez a kis tacsi meglepően okos volt, pedig most járt itt először.
Ők sokat ugattak. Engem a gazdi néhány fájdalmas mozdulattal leszoktatott róla, mostanában csak nyüszögök.
A kis "dzsekk" úgy vezeti le hihetetlen mennyiségű energiáját, hogy ül.
Nem sikerült levezetni. Aggyadmá, idevele azonnal!
Ő meg olyan volt, mint egy kisgyerek. Biztos jót tudnánk játszani, de nem engedték.
A kiképző engem képez, a gazdi meg tanulja a módszert.
Hogy? Mi? Ülj? Oké, csak add a kaját.
Csak engedne már el a gazdi, hadd szaladgáljak egy kicsit.
Legutóbbi beleugatás