Ma reggel, amikor előbotorkáltam a házamból, majdnem visszaszaladtam, olyan hideg volt.

Áááááh, erre kell felkelnem..

Olyan álmos vagyok még...

Még fel sem keltem teljesen, de a gazdi már leültet, és hova? Igen, a hóba.

Hopp, mi az ott a kezedben? A kék "labda"? IGEEEN!

Megölöm a labdát.

Hamm 

Boldogan trapplok a hóban, már egyáltalán nem vagyok álmos

Féknyom 

Tiszta hó lett az orrom

Közben megjött a nap is, szóval leültem melegedni, és vártam, hogy elolvadjon a hó a fejemről (is)

 Őrzöm.

Őket is.

Őrmester

Amikor a gazdi kijön hozzám a házból, akkor két dolog történik általában:

Hol a kajám? Éhes vagyok! (ez mindig igaz rám)

vagypedig:

Hol a labdám? Jáccani akarok!

A gazdi egy ilyen kék akármit szokott dobálni, amit ő labdának hív, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak addig a percig volt labda formája, amíg a számba nem vettem. Nem bírta sokáig.

Szóval a gazdi dobálja, én meg visszahozom neki

már amikor, mert legtöbbször inkább elszaladok mellette, és viszem egy nyugodt helyre, rágcsálni...

Ha épp nincs kedvem rágcsálni, akkor átveszem a labda szerepét, és pattogok

kicselezem a gazdit

és mégiscsak elviszem egy kör rágcsálásra ezt az izét a számban.

Fincsi volt, de most már jöhet valami rendes kaja is...

 Alig egy hónapja még odafagyott a fenekem a földhöz, ha le akartam ülni, most pedig már csak a napszemüveg hiányzik.

Fotoszintetizálok.

Esett a hó.

Fázik a lábam tőle.

Beleesik a szemembe.

Ráadásul majdnem a nyakamig ér. Ha a gazdi nem tapossa ki nekem az utat, akkor elakadok benne.

A gazdi kiszabadított a hó fogságából, és lekefélte a havat a buksimról.

A lábtörlő bátor őre.

Kint nagyon hideg van, ezért néha betoljuk az orrunkat az előszobába, a gazdi nagy örömére.

Az ott ehető a kezedben, gazdi?

Dinnye, te meg minek örülsz? Még nem kaptuk meg a karácsonyi ajándékcsontot...


Beee, tutira virgácsot kapsz majd!
(Hogy lehet egy kutyának ekkora nyelve?)

Én olyan aranyos vagyok, biztos nem virgácsot kapok...

Ez nem igazság, nem kaptunk semmit...

Mostanában nagyon hideg van, és a gazdi igyekszik kicsit hízlalni minket, hogy a fóka-effektus segítégével jobban bírjuk a telet. Most épp egy kis jutalomfalat-osztásban részesültünk.

Dodó nem akar leülni e fenekére, ezért csak én kaptam kajcsit

Dodó taktikai megfontolásból leül, mert látja, hogy nekem is bejön ez a módszer kajaszerzés-ügyileg

Neki is bejött

Én olyan szépen tudok ülni, és komoly fejet vágni, ha kajáról van szó...

Dodó erőteljesen szuggerálja a kekszet, hátha belerepül a szájába az összes

Köszi mindenkinek, aki szorított, hazataláltak reggelre.

A verés elmaradt, mert nincs szívem elkalapálni két ilyen szánom-bánom tekintetű nyulat. Tudták, hogy rosszat tettek.

Reggel bemondták a rádióban, hogy egy kutya rendőrre támadt. Lesápadtam, bár tudom, hogy nem aggresszív egyik sem. De nem ők voltak. Szerintem itt lehettek a környéken valahol, és most keltek fel, mert mindkettő csipás volt :)

Gazdi elővette a pórázt és a hámot. Először nem tudtam, mit akar, mert már teljesen elfelejtettem, mire is jók ezek a dolgok. De aztán eszembe jutott: SÉTA!!!

Először a szomszédba mentünk, ahol a gyerekkori szerelmem lakik a gazdájával. Meg 2 másik kis szőrös seggdugasszal, akik a drótkerítést rágták, amikor észrevettek.

 
Dodlicsek még csak annyit ért az egészből, hogy nem a kertben van. Majd rájön mindjárt.

Aha, most vette észre az anyját. A gazdi szerint még sose ült ilyen sokáig ilyen fegyelmezetten.

"ANYUUU"-gondolta Dodó. "ASSZONY!!"-gondoltam én

Ez után végre elindultunk a szabadba, ahol ész nélkül lehet rohangálni. Alig vártam, hogy a gazdi elengedjen, és kergethessem a... mit is? Ja, mindent, amit csak látok. Madár, bogár, Jenny, mindegy. Futááás!

Úristen, Dodót megtámadta valami kórság! Ott lóg a szájából!
Hogy lehet valakinek ekkora nyelve? A csajok majd örülnek neki.

Élvezem a rohangálást, de szerintem ez látszik is a fejemen.

Dodó nem nagyon merte átugrani az árkokat. Ez a kép akkor készülhetett, amikor az ész nélküli rohanás közben nem vette észre, hogy árok van előtte, és reflexből átugrotta.

Agyatlan vágta

Egy természetjáró fotózta a fenti képet, amin egy torzszülött szörnyeteg látható, a mező réme. A kép sajnos homályos, a szörny túl gyorsan mozgott. A természetjárót azóta keresik. Csak a fényképezőgépét találták meg eddig.

Futóverseny. Vagy "vágj minél hülyébb fejet"-verseny, ízlés szerint.

Öröm-bódottá'

A gazdi ismét tanulmányozta és dokumentálta, ahogy a kötelet és egymást harapdáljuk. Így lehet 2 dinnyét 1 kötéllel lefoglalni sokáig. Addig se a kerítést kaparjuk.

Na ki az erősebb?

Vigyori és Füles

Mai első nyertesünk Diego. Nyereménye 1 db jutalomfalat + 1 simi.

A gazdi is beszáll a kötélhúzó versenybe.

Én nyertem.

A gazdi nem adja fel. Én sem.

Háhá, így jártál.

Díszlépés iiindul!

Na mi mentünk is, cső!

A mai kérdésünk, kedves Olvasók: 

Melyik kutya 5 hónapos, és melyik 15?

A nyertesek megnézhetik Dilidodó és Dinnye kalandjait a mezőn - képek formájában.
Akik nem nyertek, azok is.

Kettő darab ártatlan kis kutyuli. Nem csinálunk mi semmi rosszat. Annyira jók vagyunk, hogy csak na.

Kisdinnye és Nagydinnye

Szürke, esős napok, hideg. Hová lett a jó kis meleg?

Azok a szép napsütéses délutánok, amikor így lehetett aludni...

Most egész nap a házunkban kuksolunk, és hallgatjuk, ahogy az eső dobol a fejünk felett. Néha eláll, olyankor kijövünk egy kicsit megmozgatni elgémberedett lábainkat.

A gazdi eldobja a kötelet, Dinnye pedig olyan gyorsan szalad utána, hogy én még nem bírom a kis lábaimmal követni.

Úgyis elveszem!

Viszont ha elköveti azt a hibát, hogy közel szalad hozzám, azonnal nekiugrok, és morogva kicibálom a szájából.

Na ez után már rohanhatsz, barátom!

I.J.-üzemmód Diegonál. Így Jártál.

Az ÉN KÖTELEM.

Nem adom. Enyém.

Boldogan szaladgálok a kötéllel a számban, közben pedig akkorákat szuszogok, hogy a szomszéd háztetőről a galambok ijedten repülnek el.

Néha megállok, és megpróbálom megölni a kötelet. Nem megy.
Még...

Hörr.

 

Vérnyúl-utánpótlás jelen.

Mitnézel???

Erősen süt a nap, mi meg azt sem tudjuk, hova bújjunk előle. A gazdi eddig nagyon elfoglalt volt, valami káegy miatt. Miaza káegy?

Na mindegy, amikor éppen nem hőbörgünk, akkor a hűvös, árnyékos lépcsőn fekszünk, és várjuk a gazdit.

A gazdi viszont alig foglalkozik velünk, valami sztahanovista érdemrendre hajt. Biztos finom lehet, ha ennyit dolgozik érte. Mi meg unatkozunk.

Délután a gazdi megint átvitt anyukámhoz, ahol ismét ott volt a testvérem.

Úgy lefárasztott a nagy rohangálás, hogy átaludtam a nagy színes-durranós dolgokat, amik este pukkangattak az égen.

A hétvégén megint erre járt a szurkálós nőnemű (és vele volt kettő darab kutya is), így a gazdi póráz és nyakörv segítségével átvitt anyukámhoz. Ott egy halom kutya várt (szám szerint 6 darab).

Borzasztó morgással ugrottam nekik, hát mit gondolnak ezek, odajönnek hozzám, és játszani akarnak! Hát nem! Előbb megmutatom, hogy én vagyok a főnök, három hónaposan nekimegyek akár a hét hónaposoknak is!

Miután a gazdi elporolta a kis fenekemet, lenyugodtam, és közelebbről is szemügyre vettem a jövevényeket. Héé, hát itt az anyukám, meg két testvérem is! Dejó, indulhat a játék, és az ész nélküli rohangálás.

Ő itt egy fáradt Manni.

Ő pedig egy szomjas Manni.

Először az ő torkát akartam elharapni, de mivel túl magasan volt, nem értem el.
Marad a játék... egye fene!

Ők együtt élnek.

Hát én annyira ügyes-okos-szép-stb kutya vagyok, hogy megint elhívtak egy bemutatóra. Elvittem a gazdit is, természetesen, mert autóval könnyebb utazni.
Valami Hencida nevű falunapon voltunk. Volt ott falu bikája verseny is, majdnem megnyertem. Csak azért nem nyertem meg, mert nem neveztem.

Na de jöjjenek a képek:

Sorban állok. Vagyis fekszek.

Ugrok nagyot.

Megyek körbe.

Ülök és vigyorgok. Egyébként jó meleg volt.

A gazdi sem fázik.

Kaja!!!!!

Jóllakottan a gazdi árnyékában.

Mindenfelé figyelünk a gazdival.

Fuji őrzi az óvodáscsoportot.

Fuji kilő, mint egy rakéta.

Fuji a kézenjárást tanulja, ami azért is furcsa, mert nincs neki keze.

Nem szokásom más tollával, de ez most jó.
Grafitember is the man!

Röff röff.

Megy ez Dinnyének is.